📖 Biblia Tranliteral Hebreo-Griego Español

Lucas Capítulo 5

Ἐγένετο δὲ ἐν τῷ τὸν ὄχλον ἐπικεῖσθαι αὐτῷ καὶ ἀκούειν τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, καὶ αὐτὸς ἦν ἑστὼς παρὰ τὴν λίμνην Γεννησαρέτ,

1

Egéneto de en tō̂ ton óchlon epikeîsthai autō̂ kai akoúein ton lógon tou Theoû, kai autòs ē̂n hestṑs parà tḕn límnēn Gennēsarét,

Aconteció que, mientras la multitud se agolpaba sobre Él para oír la Palabra de Elohim, Él estaba de pie junto al lago de Genesaret,

καὶ εἶδεν δύο πλοῖα ἑστῶτα παρὰ τὴν λίμνην· οἱ δὲ ἁλιεῖς ἀπ’ αὐτῶν ἀποβάντες ἔπλυνον τὰ δίκτυα.

2

kai eîden dýo ploîa hestō̂ta parà tḕn límnēn· hoi de halieîs ap’ autō̂n apobántes éplynon tà díktya.

y vio dos barcas detenidas junto al lago; y los pescadores, habiendo bajado de ellas, lavaban las redes.

ἐμβὰς δὲ εἰς ἓν τῶν πλοίων, ὃ ἦν Σίμωνος, ἠρώτησεν αὐτὸν ἀπὸ τῆς γῆς ἐπαναγαγεῖν ὀλίγον· καθίσας δὲ ἐκ τοῦ πλοίου ἐδίδασκεν τοὺς ὄχλους.

3

embàs de eis hèn tō̂n ploíōn, ho ē̂n Símōnos, ēṓtēsen autòn apò tēs gēs epanagageîn olígon· kathísas de ek tou ploíou edídasken tous óchlous.

Subiendo a una de las barcas, la que era de Shimón, le pidió que se apartara un poco de tierra; y sentándose, enseñaba a las multitudes desde la barca.

Ὡς δὲ ἐπαύσατο λαλῶν, εἶπεν πρὸς τὸν Σίμωνα· Ἐπανάγαγε εἰς τὸ βάθος, καὶ χαλάσατε τὰ δίκτυα ὑμῶν εἰς ἄγραν.

4

Hōs de epaúsato lalō̂n, eîpen pròs ton Símōna· Epanágage eis to báthos, kai khalásate tà díktya hymō̂n eis ágran.

Cuando terminó de hablar, dijo a Shimón: “Lleva la barca mar adentro, y bajen sus redes para la pesca”.

καὶ ἀποκριθεὶς Σίμων εἶπεν· Ἐπιστάτα, δι’ ὅλης νυκτὸς κοπιάσαντες οὐδὲν ἐλάβομεν· ἐπὶ δὲ τῷ ῥήματί σου χαλάσω τὰ δίκτυα.

5

kai apokrītheìs Símōn eîpen· Epistáta, di’ hólēs nyktòs kopiásantes oudèn elábomen· epì de tō̂ rhḗmatí sou khalásō tà díktya.

Respondiendo, Shimón dijo: “Maestro, habiendo trabajado toda la noche, nada hemos tomado; pero por causa de tu palabra, bajaré las redes”.

καὶ τοῦτο ποιήσαντες συνέκλεισαν πλῆθος ἰχθύων πολύ· διερρήγνυτο δὲ τὰ δίκτυα αὐτῶν.

6

kai toûto poiḗsantes synéklei̱san plē̂thos ichthýōn polý· dierrḗgnuto de tà díktya autō̂n.

Y al hacer esto, encerraron una gran cantidad de peces; y sus redes se rompían.

καὶ κατένευσαν τοῖς μετόχοις ἐν τῷ ἑτέρῳ πλοίῳ τοῦ ἐλθόντας συλλαβέσθαι αὐτοῖς· καὶ ἦλθον, καὶ ἔπλησαν ἀμφότερα τὰ πλοῖα, ὥστε βυθίζεσθαι αὐτά.

7

kai katéneusan toîs metóchois en tō̂ hetérō ploíō tou elthóntas syllabésthai autoîs· kai ē̂lthon, kai éplēsan amphótera tà ploîa, hṓste bythízesthai autá.

Entonces hicieron señas a los compañeros que estaban en la otra barca, para que vinieran a ayudarles; y vinieron, y llenaron ambas barcas, de modo que se hundían.

Ἰδὼν δὲ Σίμων Πέτρος προσέπεσεν τοῖς γόνασιν Ἰησοῦ λέγων· Ἔξελθε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι ἀνὴρ ἁμαρτωλός εἰμι, Κύριε.

8

Idṑn de Símōn Pétros prosépesen toîs gónasin Iēsoû légōn· Éxelthe ap’ emoû, hóti anḗr hamartōlós eimi, Kýrie.

Al ver esto, Shimón Kefa (Pedro) cayó de rodillas ante Yeshúa, diciendo: “Apártate de mí, porque soy un hombre pecador, Señor(Adon)”.

θάμβος γὰρ περιέσχεν αὐτὸν καὶ πάντας τοὺς σὺν αὐτῷ ἐπὶ τῇ ἄγρᾳ τῶν ἰχθύων ᾗ συνέλαβον,

9

thámbos gar periéskhen autòn kai pántas tous syn autō̂ epì tē̂ ágrā tō̂n ichthýōn hē̂ synélabon,

Porque el asombro se apoderó de él y de todos los que estaban con él, a causa de la pesca de los peces que habían tomado,

ὁμοίως δὲ καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην υἱοὺς Ζεβεδαίου, οἳ ἦσαν κοινωνοὶ τῷ Σίμωνι. καὶ εἶπεν πρὸς τὸν Σίμωνα ὁ Ἰησοῦς· Μὴ φοβοῦ· ἀπὸ τοῦ νῦν ἀνθρώπους ἔσῃ ζωγρῶν.

10

homoíōs de kai Iákōbon kai Iōánnēn huioùs Zebedaíou, hoì ē̂san koinōnoì tō̂ Símōni. kai eîpen pròs ton Símōna ho Iēsoûs· Mē phoboû· apò tou nŷn anthrṓpous ései zōgrō̂n.

y también a Yaakov y a Yojanán, hijos de Zebedeo, que eran socios de Shimón. Y Yeshúa dijo a Shimón: “No temas; desde ahora serás pescador de personas”.

καὶ καταγαγόντες τὰ πλοῖα ἐπὶ τὴν γῆν, ἀφέντες πάντα ἠκολούθησαν αὐτῷ.

11

kai katagagóntes tà ploîa epì tḕn gē̂n, aphéntes pánta ēkolouthēsan autō̂.

Y llevando las barcas a tierra, dejándolo todo, le siguieron.

Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ εἶναι αὐτὸν ἐν μιᾷ τῶν πόλεων, καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ πλήρης λέπρας· ἰδὼν δὲ τὸν Ἰησοῦν, πεσὼν ἐπὶ πρόσωπον ἐδεήθη αὐτοῦ λέγων· Κύριε, ἐὰν θέλῃς δύνασαί με καθαρίσαι.

12

Kai egéneto en tō̂ eînai autòn en miā̂ tō̂n póleōn, kai idoù anḗr plḗrēs lépras· idṑn de ton Iēsoûn, pesṑn epì prósōpon edeḗthē autoû légōn· Kýrie, eàn thélēs dýnasai me katharísai.

Aconteció que, estando Él en una de las ciudades, apareció un hombre lleno de lepra; y al ver a Yeshúa, cayendo rostro en tierra le suplicó, diciendo: “Señor, si quieres, puedes limpiarme”.

καὶ ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἥψατο αὐτοῦ λέγων· Θέλω, καθαρίσθητι. καὶ εὐθέως ἡ λέπρα ἀπῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ.

13

kai ekteínas tḕn kheîra hḗpsato autoû légōn· Thélō, katharísthēti. kai euthéōs hē lépra apêlthen ap’ autoû.

Y extendiendo la mano, lo tocó, diciendo: “Quiero, sé limpiado”. Y de inmediato la lepra se fue de él.

καὶ αὐτὸς παρήγγειλεν αὐτῷ μηδενὶ εἰπεῖν· ἀλλὰ ἀπελθὼν δεῖξον σεαυτὸν τῷ ἱερεῖ, καὶ προσένεγκε περὶ τοῦ καθαρισμοῦ σου καθὼς προσέταξεν Μωϋσῆς, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς.

14

kai autòs parḗngeilen autō̂ mēdenì eipeîn· allà apelthṑn deîxon seautòn tō̂ hiereî, kai prosénenke perì tou katharismoû sou kathṑs prosétaxen Mōüsês, eis martyríon autoîs.

Y Él le ordenó que no dijera nada a nadie; sino: “Ve, muéstrate al sacerdote y presenta la ofrenda por tu purificación, tal como ordenó Moshé, como testimonio para ellos”.

διήρχετο δὲ μᾶλλον ὁ λόγος περὶ αὐτοῦ, καὶ συνήρχοντο ὄχλοι πολλοὶ ἀκούειν καὶ θεραπεύεσθαι ἀπὸ τῶν ἀσθενειῶν αὐτῶν.

15

diḗrcheto de mâllon ho lógos perì autoû, kai synḗrchonto óchloi polloì akoúein kai therapeúesthai apò tō̂n astheneiō̂n autō̂n.

Pero la noticia acerca de Él se difundía aún más, y grandes multitudes se reunían para oír y ser sanadas de sus enfermedades.

αὐτὸς δὲ ἦν ὑποχωρῶν ἐν ταῖς ἐρήμοις καὶ προσευχόμενος.

16

autòs de ē̂n hypokhōrō̂n en taîs erḗmois kai proseukhómenos.

Pero Él se retiraba a lugares desiertos y oraba.

Καὶ ἐγένετο ἐν μιᾷ τῶν ἡμερῶν καὶ αὐτὸς ἦν διδάσκων, καὶ ἦσαν καθήμενοι Φαρισαῖοι καὶ νομοδιδάσκαλοι οἳ ἦσαν ἐληλυθότες ἐκ πάσης κώμης τῆς Γαλιλαίας καὶ Ἰουδαίας καὶ Ἱερουσαλήμ· καὶ δύναμις Κυρίου ἦν εἰς τὸ ἰᾶσθαι αὐτόν.

17

Kai egéneto en miā̂ tō̂n hēmerō̂n kai autòs ē̂n didáskōn, kai ē̂san kathḗmenoi Pharisâioi kai nomodidáskaloi hoì ē̂san elēlythótes ek pásēs kṓmēs tēs Galilaías kai Ioudaías kai Hierousalḗm· kai dýnamis Kyríou ē̂n eis to iâsthai autón.

Y sucedió un día que Él estaba enseñando, y estaban sentados fariseos y maestros de la Torá, venidos de todas las aldeas de Galilea, Judea y Jerusalén; y el poder del Señor estaba presente para sanarlo.

καὶ ἰδοὺ ἄνδρες φέροντες ἐπὶ κλίνης ἄνθρωπον ὃς ἦν παραλελυμένος, καὶ ἐζήτουν αὐτὸν εἰσενεγκεῖν καὶ θεῖναι ἐνώπιον αὐτοῦ.

18

kai idoù ándres phérontes epì klínēs ánthrōpon hos ē̂n paralelyménos, kai ezḗtoun autòn eisenegkeîn kai theînai enṓpion autoû.

Y he aquí unos hombres que traían en una camilla a un hombre que estaba paralizado, y buscaban introducirlo y ponerlo delante de Él.

καὶ μὴ εὑρόντες ποίας εἰσενέγκωσιν αὐτὸν διὰ τὸν ὄχλον, ἀναβάντες ἐπὶ τὸ δῶμα διὰ τῶν κεράμων καθῆκαν αὐτὸν σὺν τῷ κλινιδίῳ εἰς τὸ μέσον ἔμπροσθεν τοῦ Ἰησοῦ.

19

kai mē heuróntes poías eisenénkōsin autón dià ton óchlon, anabántes epì to dôma dià tō̂n kerámōn kathêkan autón syn tō̂ klinidíō eis to mésōn émprosthen tou Iēsoû.

Y no hallando por dónde introducirlo a causa de la multitud, subieron al techo y, a través de las tejas, lo bajaron con su camilla en medio, delante de Yeshúa.

καὶ ἰδὼν τὴν πίστιν αὐτῶν εἶπεν· Ἄνθρωπε, ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου.

20

kai idṑn tḕn pístin autō̂n eîpen· Ánthrōpe, aphéōntai soi hai hamartíai sou.

Al ver la fe de ellos, dijo: “Hombre, tus pecados te son perdonados”.

καὶ ἤρξαντο διαλογίζεσθαι οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι λέγοντες· Τίς ἐστιν οὗτος ὃς λαλεῖ βλασφημίας; τίς δύναται ἁμαρτίας ἀφιέναι εἰ μὴ μόνος ὁ Θεός;

21

kai ḗrxanto dialogízesthai hoi grammateîs kai hoi Pharisâioi légontes· Tís estin hoûtos hos laleî blasphēmías? tís dýnatai hamartías aphiénai ei mē mónos ho Theós?

Entonces los escribas y los fariseos comenzaron a razonar, diciendo: “¿Quién es este que habla blasfemias? ¿Quién puede perdonar pecados, sino solo Elohim?”

ἐπιγνοὺς δὲ ὁ Ἰησοῦς τοὺς διαλογισμοὺς αὐτῶν ἀποκριθεὶς εἶπεν πρὸς αὐτούς· Τί διαλογίζεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν;

22

epignoùs de ho Iēsoûs tous dialogismoùs autō̂n apokrītheìs eîpen pròs autoús· Tí dialogízesthe en taîs kardíais hymō̂n?

Pero Yeshúa, conociendo sus razonamientos, respondiendo les dijo: “¿Qué están razonando en sus corazones?”

τί ἐστιν εὐκοπώτερον, εἰπεῖν· Ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου, ἢ εἰπεῖν· Ἔγειρε καὶ περιπάτει;

23

tí estin eukopṓteron, eipeîn· Aphéōntaí soi hai hamartíai sou, ē eipeîn· Égeire kai peripátei?

¿Qué es más fácil, decir: “Tus pecados te son perdonados”, o decir: “Levántate y camina”?

ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐξουσίαν ἔχει ἐπὶ τῆς γῆς ἀφιέναι ἁμαρτίας — εἶπεν τῷ παραλελυμένῳ· Σοὶ λέγω, ἔγειρε καὶ ἄρας τὸ κλινίδιόν σου πορεύου εἰς τὸν οἶκόν σου.

24

hína de eidê̄te hóti ho Huiós tou anthrṓpou exousían ékhei epì tēs gēs aphiénai hamartías — eîpen tō̂ paralelyménō· Soì légō, égeire kai áras to klinídión sou poreúou eis ton oîkón sou.

Pues para que sepan que el Hijo del Hombre tiene autoridad en la tierra para perdonar pecados — dijo al paralítico: “A ti te digo: levántate, toma tu camilla y vete a tu casa”.

καὶ παραχρῆμα ἀναστὰς ἐνώπιον αὐτῶν, ἄρας ἐφ’ ὃ κατέκειτο, ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ δοξάζων τὸν Θεόν.

25

kai parakhrē̂ma anastàs enṓpion autō̂n, áras eph’ ho katékeito, apêlthen eis ton oîkon autoû doxázōn ton Theón.

Y de inmediato, levantándose delante de ellos, tomando aquello en lo que yacía, se fue a su casa glorificando a Elohim.

καὶ ἔκστασις ἔλαβεν ἅπαντας, καὶ ἐδόξαζον τὸν Θεόν, καὶ ἐπλήσθησαν φόβου λέγοντες· Εἴδομεν παράδοξα σήμερον.

26

kai ékstasis élaben hápantas, kai edóxazon ton Theón, kai eplḗsthēsan phóbou légontes· Eídomen parádoxa sḗmeron.

Y el asombro se apoderó de todos, y glorificaban a Elohim, y se llenaron de temor, diciendo: “Hoy hemos visto cosas extraordinarias”.

Καὶ μετὰ ταῦτα ἐξῆλθεν καὶ ἐθεάσατο τελώνην ὀνόματι Λευὶν καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ἀκολούθει μοι.

27

Kai metà taûta exê̄lthen kai etheásato telṓnēn onómati Leuìn kathḗmenon epì to telṓnion, kai eîpen autō̂· Akoloúthei moi.

Después de esto salió y vio a un recaudador de impuestos llamado Leví, sentado en el puesto de tributos, y le dijo: “Sígueme”.

καὶ καταλιπὼν πάντα ἀναστὰς ἠκολούθει αὐτῷ.

28

kai katalipṑn pánta anastàs ēkolouthē̂ autō̂.

Y dejándolo todo, se levantó y le siguió.

καὶ ἐποίησεν δοχὴν μεγάλην Λευὶς αὐτῷ ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ· καὶ ἦν ὄχλος τελωνῶν πολὺς καὶ ἄλλων οἳ ἦσαν μετ’ αὐτῶν κατακείμενοι.

29

kai epoíēsen dokhḕn megálēn Leuìs autō̂ en tē̂ oikíā autoû· kai ē̂n ókhlos telōnō̂n polýs kai állōn hoì ē̂san met’ autō̂n katakeímenoi.

Y Leví le ofreció un gran banquete en su casa; y había una gran multitud de recaudadores de impuestos y otros que estaban con ellos a la mesa.

καὶ ἐγόγγυζον οἱ Φαρισαῖοι καὶ οἱ γραμματεῖς αὐτῶν πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγοντες· Διὰ τί μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίετε καὶ πίνετε;

30

kai egóngyzon hoi Pharisâioi kai hoi grammateîs autō̂n pròs tous mathētàs autoû légontes· Dià tí metà tō̂n telōnō̂n kai hamartōlō̂n esthíete kai pínete?

Y los fariseos y sus escribas murmuraban contra sus discípulos, diciendo: “¿Por qué comen y beben con recaudadores de impuestos y pecadores?”

καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτούς· Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ, ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες.

31

kai apokrītheìs ho Iēsoûs eîpen pròs autoús· Ou khreían ékhousin hoi hygiaínontes iatroû, all’ hoi kakō̂s ékhontes.

Respondiendo, Yeshúa les dijo: “No necesitan médico los que están sanos, sino los que están enfermos”.

οὐκ ἐλήλυθα καλέσαι δικαίους, ἀλλὰ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν.

32

ouk elḗlytha kalésai dikaíous, allà hamartōloùs eis metánōian.

No he venido a llamar a justos, sino a pecadores al arrepentimiento.

Οἱ δὲ εἶπαν πρὸς αὐτόν· Οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου νηστεύουσιν πυκνὰ καὶ δεήσεις ποιοῦνται, ὁμοίως καὶ οἱ τῶν Φαρισαίων· οἱ δὲ σοὶ ἐσθίουσιν καὶ πίνουσιν.

33

Hoi de eîpan pròs autón· Hoi mathētaì Iōánnou nēsteúousin pyknà kai deḗseis poioûntai, homoíōs kai hoi tō̂n Pharisáion· hoi de soì esthíousin kai pínousin.

Entonces le dijeron: “Los discípulos de Yojanán ayunan con frecuencia y hacen oraciones, lo mismo que los de los fariseos; pero los tuyos comen y beben”.

ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτούς· Μὴ δύνασθε τοὺς υἱοὺς τοῦ νυμφῶνος ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ’ αὐτῶν ἐστιν ποιῆσαι νηστεῦσαι;

34

ho de Iēsoûs eîpen pròs autoús· Mē dýnasthe tous huioùs tou nymphō̂nos en hō̂ ho nymphíos met’ autō̂n estin poiêsai nēsteûsai?

Y Yeshúa les dijo: “¿Acaso pueden hacer ayunar a los hijos del salón de bodas, mientras el novio está con ellos?

ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι, καὶ ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν ὁ νυμφίος, τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις.

35

eleúsontai de hēmérai, kai hótan aparthē̂ ap’ autō̂n ho nymphíos, tóte nēsteúsousin en ekeínais taîs hēmérais.

Pero vendrán días cuando el novio les será quitado; entonces ayunarán en aquellos días”.

Ἔλεγεν δὲ καὶ παραβολὴν πρὸς αὐτούς· Ὅτι οὐδεὶς ἐπίβλημα ἱματίου καινοῦ σχίσας ἐπιβάλλει ἐπὶ ἱμάτιον παλαιόν· εἰ δὲ μήγε, καὶ τὸ καινὸν σχίσει καὶ τῷ παλαιῷ οὐ συμφωνήσει τὸ ἐπίβλημα τὸ ἀπὸ τοῦ καινοῦ.

36

Élegen de kai parabolḕn pròs autoús· Hóti oudeìs epíblēma himatíou kainoû schísas epibállei epì himátion palaión· ei de mḗge, kai tò kainòn schísei kai tō̂ palaíō ou symphōnḗsei tò epíblēma tò apò tou kainoû.

Y también les decía una parábola: “Nadie corta un remiendo de un manto nuevo para ponerlo en un manto viejo; porque si no, romperá el nuevo, y el remiendo del nuevo no concordará con el viejo.

καὶ οὐδεὶς βάλλει οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς· εἰ δὲ μήγε, ῥήξει ὁ οἶνος ὁ νέος τοὺς ἀσκούς, καὶ αὐτὸς ἐκχυθήσεται καὶ οἱ ἀσκοὶ ἀπολοῦνται.

37

kai oudeìs bállei oînon néon eis askoùs palaioús· ei de mḗge, rhḗxei ho oînos ho néos tous askoús, kai autòs ekkhythḗsetai kai hoi askoì apoloûntai.

Y nadie echa vino nuevo en odres viejos; porque si no, el vino nuevo romperá los odres, y se derramará, y los odres se perderán.

ἀλλὰ οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινοὺς βλητέον.

38

allà oînon néon eis askoùs kainoùs blētéon.

Sino que el vino nuevo debe echarse en odres nuevos.

καὶ οὐδεὶς πιὼν παλαιὸν θέλει νέον· λέγει γάρ· Ὁ παλαιὸς χρηστός ἐστιν.

39

kai oudeìs piṑn palaión thélei néon· légei gár· Ho palaiós khrēstós estin.

Y nadie, después de beber el vino añejo, desea el nuevo; porque dice: ‘El añejo es bueno’.

← Volver a la portada principal