Apocalipsis Capítulo 5
Καὶ εἶδον ἐπὶ τὴν δεξιὰν τοῦ καθημένου ἐπὶ τοῦ θρόνου βιβλίον γεγραμμένον ἔσωθεν καὶ ὄπισθεν, κατεσφραγισμένον σφραγῖσιν ἑπτά.
1
Kai eîdon epì tḕn dexiàn tou kathēménou epì tou thrónou biblíon gegramménon ésōthen kai ópisthen, katesphragisménon sphragîsin heptá.
Y vi en la diestra del que estaba sentado en el trono un biblíon (rollo) escrito por dentro y por fuera, sellado con siete sphragídes (sellos).
Καὶ εἶδον ἄγγελον ἰσχυρὸν κηρύσσοντα ἐν φωνῇ μεγάλῃ· Τίς ἄξιος ἀνοῖξαι τὸ βιβλίον καὶ λῦσαι τὰς σφραγῖδας αὐτοῦ;
2
Kai eîdon ángelon ischyrón kērýssonta en phōnē̂ megalē̂· Tís áxios anoîxai to biblíon kai lýsai tas sphragîdas autoû?
Y vi a un Malaj (ángel) poderoso proclamando a gran voz: ¿Quién es digno de abrir el rollo y de desatar sus sellos?
Καὶ οὐδεὶς ἐδύνατο ἐν τῷ οὐρανῷ οὐδὲ ἐπὶ τῆς γῆς οὐδὲ ὑποκάτω τῆς γῆς ἀνοῖξαι τὸ βιβλίον οὔτε βλέπειν αὐτό.
3
Kai oudeìs edýnato en tō̂ ouranō̂ oudè epì tēs gēs oudè hypokátō tēs gēs anoîxai to biblíon oúte blépein autó.
Y nadie podía, ni en el ouranós (cielo), ni sobre la tierra, ni debajo de la tierra, abrir el rollo ni siquiera mirarlo.
Καὶ ἔκλαιον πολὺ, ὅτι οὐδεὶς ἄξιος εὑρέθη ἀνοῖξαι τὸ βιβλίον οὔτε βλέπειν αὐτό.
4
Kai éklaion polý, hóti oudeìs áxios heurḗthē anoîxai to biblíon oúte blépein autó.
Y yo lloraba mucho, porque no se había hallado nadie digno de abrir el rollo ni de mirarlo.
Καὶ εἷς ἐκ τῶν πρεσβυτέρων λέγει μοι· Μὴ κλαῖε· ἰδοὺ ἐνίκησεν ὁ λέων ὁ ἐκ τῆς φυλῆς Ἰούδα, ἡ ῥίζα Δαυίδ, ἀνοῖξαι τὸ βιβλίον καὶ τὰς ἑπτὰ σφραγῖδας αὐτοῦ.
5
Kai heîs ek tō̂n presbytérōn légei moi· Mḕ klaîe· idoù eníkēsen ho léōn ho ek tēs phylēs Iouda, hē rhíza Dauíd, anoîxai to biblíon kai tas heptà sphragîdas autoû.
Y uno de los presbúteros(ancianos) me dijo: No llores; he aquí ha vencido el León de la tribu de Yehudá (Judá), la raíz de Dawid (David), para abrir el rollo y sus siete sellos.
Καὶ εἶδον ἐν μέσῳ τοῦ θρόνου καὶ τῶν τεσσάρων ζῴων καὶ ἐν μέσῳ τῶν πρεσβυτέρων ἀρνίον ἑστηκὸς ὡς ἐσφαγμένον, ἔχων κέρατα ἑπτὰ καὶ ὀφθαλμοὺς ἑπτά, οἵ εἰσιν τὰ ἑπτὰ Πνεύματα τοῦ Θεοῦ ἀπεσταλμένοι εἰς πᾶσαν τὴν γῆν.
6
Kai eîdon en mésō tou thrónou kai tō̂n tessárōn zō̂ōn kai en mésō tō̂n presbytérōn arníon hestēkòs hōs esphagménon, échon kérata heptà kai ophthalmous heptá, hoí eisin tà heptà Pneúmata tou Theoû apestalménoi eis pâsan tḕn gē̂n.
Y vi en medio del trono, y de los cuatro zō̂a (seres vivientes), y en medio de los presbúteros(ancianos), un Arnión (Cordero) de pie, como inmolado, que tenía siete cuernos y siete ojos, los cuales son los siete Pneúmata (Espíritus) de Elohim, enviados por toda la tierra.
Καὶ ἦλθεν καὶ εἴληφεν τὸ βιβλίον ἐκ τῆς δεξιᾶς τοῦ καθημένου ἐπὶ τοῦ θρόνου.
7
Kai ē̂lthen kai eílēphen to biblíon ek tēs dexiâs tou kathēménou epì tou thrónou.
Y vino, y tomó el rollo de la diestra del que estaba sentado en el trono.
Καὶ ὅτε ἔλαβεν τὸ βιβλίον, τὰ τέσσαρα ζῷα καὶ οἱ εἴκοσι τέσσαρες πρεσβύτεροι ἔπεσαν ἐνώπιον τοῦ Ἀρνίου, ἔχοντες ἕκαστος κιθάραν καὶ φιάλας χρυσᾶς γεμούσας θυμιαμάτων, αἵ εἰσιν αἱ προσευχαὶ τῶν ἁγίων.
8
Kai hóte élaben to biblíon, tà téssara zō̂a kai hoi eíkosi téssares presbýteroi épesan enṓpion tou Arnī́ou, échontes hékastos kitháran kai phiálas chrysâs gemoúsas thymiamátōn, haí eisin hai proseuchaì tō̂n hagíōn.
Cuando tomó el rollo, los cuatro zō̂a (seres vivientes) y los veinticuatro presbúteros (ancianos) se postraron delante del Arnión (Cordero); cada uno tenía una kithára (arpa) y copas de oro llenas de thymíama (incienso), que son las oraciones de los kadoshím (santos).
Καὶ ᾄδουσιν ᾠδὴν καινὴν λέγοντες· Ἄξιος εἶ λαβεῖν τὸ βιβλίον καὶ ἀνοῖξαι τὰς σφραγῖδας αὐτοῦ, ὅτι ἐσφάγης καὶ ἠγόρασας τῷ Θεῷ ἐν τῷ αἵματί σου ἐκ πάσης φυλῆς καὶ γλώσσης καὶ λαοῦ καὶ ἔθνους.
9
Kai áidousin ōdḕn kainḕn légontes· Áxios eî labeîn to biblíon kai anoîxai tas sphragîdas autoû, hóti esphágēs kai ēgórasas tō̂ Theō̂ en tō̂ haímatí sou ek pásēs phylēs kai glṓssēs kai laoû kai éthnous.
Y cantaban un cántico nuevo, diciendo: Digno eres de tomar el rollo y de abrir sus sellos, porque fuiste inmolado y compraste para Elohim con tu sangre gente de toda tribu, lengua, pueblo y nación.
καὶ ἐποίησας αὐτοὺς τῷ Θεῷ ἡμῶν βασιλείαν καὶ ἱερεῖς, καὶ βασιλεύσουσιν ἐπὶ τῆς γῆς.
10
Kai epoiḗsas autoùs tō̂ Theō̂ hēmō̂n basileían kai hiereîs, kai basileúsousin epì tēs gēs.
Y los hiciste para nuestro Elohim un reino y kohanim (sacerdotes), y reinarán sobre la tierra.
Καὶ εἶδον, καὶ ἤκουσα φωνὴν ἀγγέλων πολλῶν κύκλῳ τοῦ θρόνου καὶ τῶν ζῴων καὶ τῶν πρεσβυτέρων, καὶ ἦν ὁ ἀριθμὸς αὐτῶν μυριάδες μυριάδων καὶ χιλιάδες χιλιάδων,
11
Kai eîdon, kai ḗkousa phōnḕn angelō̂n pollō̂n kýklō tou thrónou kai tō̂n zō̂ōn kai tō̂n presbytérōn, kai ē̂n ho arithmòs autō̂n myriádes myriádōn kai chilíades chilíádōn,
Y miré, y oí la voz de muchos Malajím (ángeles) alrededor del trono, de los zō̂a y de los presbúteros; y su número era miríadas de miríadas y millares de millares,
λέγοντες φωνῇ μεγάλῃ· Ἄξιόν ἐστιν τὸ Ἀρνίον τὸ ἐσφαγμένον λαβεῖν τὴν δύναμιν καὶ πλοῦτον καὶ σοφίαν καὶ ἰσχὺν καὶ τιμὴν καὶ δόξαν καὶ εὐλογίαν.
12
légontes phōnē̂ megalē̂· Áxión estin to Arníon to esphagménon labeîn tḕn dýnamin kai ploûton kai sophían kai ischýn kai timḕn kai dóxan kai eulogían.
diciendo a gran voz: Digno es el Arnión (Cordero) que fue inmolado, de recibir el poder, las riquezas, la sabiduría, la fuerza, la honra, la gloria y la berajá (bendición).
Καὶ πᾶν κτίσμα ὃ ἐν τῷ οὐρανῷ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς καὶ ὑποκάτω τῆς γῆς καὶ ἐπὶ τῆς θαλάσσης καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς πάντα, ἤκουσα λέγοντας· Τῷ καθημένῳ ἐπὶ τοῦ θρόνου καὶ τῷ Ἀρνίῳ ἡ εὐλογία καὶ ἡ τιμὴ καὶ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων.
13
Kai pân ktísma ho en tō̂ ouranō̂ kai epì tēs gēs kai hypokátō tēs gēs kai epì tēs thalássēs kai tà en autoîs pánta, ḗkousa légontas· Tō̂ kathēménō epì tou thrónou kai tō̂ Arníō̂ hē eulogía kai hē timḕ kai hē dóxa kai to krátos eis tous aiō̂nas tō̂n aiṓnōn.
Y a toda criatura que está en el ouranós (cielo), sobre la tierra, debajo de la tierra y en el mar, y a todas las cosas que en ellos hay, oí decir: Al que está sentado en el trono y al Arnión, sea la berajá (bendición), la honra, la gloria y el dominio por los siglos de los siglos.
Καὶ τὰ τέσσαρα ζῷα ἔλεγον· Ἀμήν. καὶ οἱ πρεσβύτεροι ἔπεσαν καὶ προσεκύνησαν.
14
Kai tà téssara zō̂a élegon· Amḗn. kai hoi presbýteroi épesan kai prosekýnēsan.
Y los cuatro zō̂a decían: Amén. Y los presbúteros se postraron y proskynéō (adoraron).