Apocalipsis Capitulo 17
Καὶ ἦλθεν εἷς ἐκ τῶν ἑπτὰ ἀγγέλων τῶν ἐχόντων τὰς ἑπτὰ φιάλας, καὶ ἐλάλησεν μετ’ ἐμοῦ λέγων· Δεῦρο, δείξω σοι τὸ κρίμα τῆς πόρνης τῆς μεγάλης, τῆς καθημένης ἐπὶ ὑδάτων πολλῶν·
1
Kai ēlthen heîs ek tōn heptà angélōn tōn echóntōn tas heptà phiálas, kai elálēsen met’ emoû légōn: Deûro, deíxō soi to kríma tēs pórnēs tēs megálēs, tēs kathēménēs epi hydátōn pollō̂n.
Y vino uno de los siete ángeles que tenían las siete phiálas (copas), y habló conmigo diciendo: Ven, te mostraré el kríma (juicio, sentencia) de la gran pórnē (prostituta, ramera), la que está sentada sobre muchas aguas.
μεθ’ ἧς ἐπόρνευσαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ ἐμεθύσθησαν οἱ κατοικοῦντες τὴν γῆν ἐκ τοῦ οἴνου τῆς πορνείας αὐτῆς.
2
meth’ hēs epórneusan hoi basileîs tēs gēs, kai emethýsthēsan hoi katoikoûntes tēn gēn ek tou oínou tēs porneías autēs.
con la cual fornicaron los reyes de la tierra, y los habitantes de la tierra fueron embriagados con el vino de su porneía (inmoralidad, corrupción espiritual).
καὶ ἀπήνεγκέν με εἰς ἔρημον ἐν πνεύματι· καὶ εἶδον γυναῖκα καθημένην ἐπὶ θηρίον κόκκινον, γέμον ὀνόματα βλασφημίας, ἔχον κεφαλὰς ἑπτὰ καὶ κέρατα δέκα.
3
kai apḗnenken me eis érēmon en pneumati; kai eîdon gynaîka kathēménēn epi thēríon kókkinon...
Y me llevó en espíritu al desierto, y vi a una mujer sentada sobre una thēríon (bestia, fiera) escarlata, llena de nombres de blasfemia, con siete cabezas y diez cuernos.
καὶ ἡ γυνὴ ἦν περιβεβλημένη πορφυροῦν καὶ κόκκινον, καὶ κεχρυσωμένη χρυσίῳ καὶ λίθῳ τιμίῳ καὶ μαργαρίταις, ἔχουσα ποτήριον χρυσοῦν ἐν τῇ χειρὶ αὐτῆς γέμον βδελυγμάτων καὶ τὰ ἀκάθαρτα τῆς πορνείας αὐτῆς.
4
kai hē gynē ēn peribeblēménē porphyroûn kai kókkinon...
La mujer estaba vestida de púrpura y escarlata, adornada con oro, piedras preciosas y perlas, y tenía en su mano una copa de oro, llena de bdélygmata (abominaciones, cosas detestables) y de las impurezas de su fornicación.
καὶ ἐπὶ τὸ μέτωπον αὐτῆς ὄνομα γεγραμμένον, μυστήριον· Βαβυλὼν ἡ μεγάλη, ἡ μήτηρ τῶν πορνῶν καὶ τῶν βδελυγμάτων τῆς γῆς.
5
kai epi to métōpon autēs ónoma gegramménon, mystḗrion: Babylṓn hē megálē, hē mḗtēr tōn pornō̂n kai tōn bdelygmátōn tēs gēs.
Y sobre su frente tenía un nombre escrito: Mystḗrion (misterio): Babilonia la grande, la madre de las rameras y de las abominaciones de la tierra.
καὶ εἶδον τὴν γυναῖκα μεθύουσαν ἐκ τοῦ αἵματος τῶν ἁγίων καὶ ἐκ τοῦ αἵματος τῶν μαρτύρων Ἰησοῦ· καὶ ἐθαύμασα ἰδὼν αὐτὴν θαῦμα μέγα.
6
kai eîdon tēn gynaîka methýousan ek tou haímatos tōn hagíōn kai ek tou haímatos tōn martyrōn Iēsoû; kai ethaúmasa idṓn autēn thaûma méga.
Y vi a la mujer embriagada con la sangre de los santos y con la sangre de los mártyres (testigos, mártires) de Jesús; y al verla, me maravillé con gran asombro.
καὶ εἶπέν μοι ὁ ἄγγελος· Διὰ τί ἐθαύμασας; ἐγὼ ἐρῶ σοι τὸ μυστήριον τῆς γυναικὸς καὶ τοῦ θηρίου τοῦ βαστάζοντος αὐτήν.
7
kai eîpen moi ho ángelos: Dia tí ethaúmasas? egō erō soi to mystḗrion tēs gynaikòs kai tou thēríou tou bastázontos autḗn.
Y el ángel me dijo: ¿Por qué te asombraste? Yo te diré el mystḗrion (misterio) de la mujer y de la bestia que la lleva.
τὸ θηρίον ὃ εἶδες ἦν καὶ οὐκ ἔστιν, καὶ μέλλει ἀναβαίνειν ἐκ τῆς ἀβύσσου, καὶ εἰς ἀπώλειαν ὑπάγει.
8
to thēríon ho eîdes ēn kai ouk éstin, kai mélei anabaínein ek tēs abýssou, kai eis apṓleian hypágei.
La bestia que viste era y no es, y está por subir del ábyssos (abismo, profundidad), y va hacia apṓleia (perdición, destrucción).
Ὧδε ὁ νοῦς ὁ ἔχων σοφίαν. αἱ ἑπτὰ κεφαλαὶ ἑπτὰ ὄρη εἰσίν.
9
Hōde ho noûs ho échōn sophían. hai heptà kephalaì heptà órē eisin.
Aquí está la mente que tiene sophía (sabiduría): las siete cabezas son siete montes.
καὶ βασιλεῖς ἑπτά εἰσιν· οἱ πέντε ἔπεσαν, ὁ εἷς ἔστιν, ὁ ἄλλος οὔπω ἦλθεν, καὶ ὅταν ἔλθῃ ὀλίγον αὐτὸν δεῖ μεῖναι.
10
kai basileîs heptà eisin; hoi pénte épesan, ho heîs estin, ho állos oúpō ē̂lthen, kai hótan élthē oligón autòn deî meînai.
Y son siete basileîs (reyes): cinco han caído, uno es, el otro aún no ha venido, y cuando venga, debe permanecer por poco tiempo.
καὶ τὸ θηρίον ὃ ἦν καὶ οὐκ ἔστιν, καὶ αὐτὸς ὄγδοός ἐστιν, καὶ ἐκ τῶν ἑπτά ἐστιν, καὶ εἰς ἀπώλειαν ὑπάγει.
11
kai to thēríon ho ē̂n kai ouk éstin, kai autòs ógdoós estin, kai ek tō̂n heptà estin, kai eis apṓleian hypágei.
Y la thēríon (bestia) que era y no es, es también el octavo, y procede de los siete, y va hacia la apṓleia (perdición).
καὶ τὰ δέκα κέρατα ἃ εἶδες δέκα βασιλεῖς εἰσιν, οἵτινες βασιλείαν οὔπω ἔλαβον, ἀλλὰ ἐξουσίαν ὡς βασιλεῖς μίαν ὥραν λαμβάνουσιν μετὰ τοῦ θηρίου.
12
kai ta déka kérata ha eîdes déka basileîs eisin, hoítines basileían oúpō élabon, allà exousían hōs basileîs mían hōran lambánousin metà tou thēríou.
Y los diez kérata (cuernos) que viste son diez reyes, que aún no han recibido reino, pero reciben autoridad como reyes por una hora junto con la bestia.
οὗτοι μίαν γνώμην ἔχουσιν, καὶ τὴν δύναμιν καὶ τὴν ἐξουσίαν αὐτῶν τῷ θηρίῳ διδόασιν.
13
hoûtoi mían gnṓmēn échousin, kai tēn dýnamin kai tēn exousían autō̂n tō̂ thēríō didóasin.
Estos tienen un mismo gnṓmē (propósito/mente), y entregan su poder y autoridad a la bestia.
οὗτοι μετὰ τοῦ ἀρνίου πολεμήσουσιν, καὶ τὸ ἀρνίον νικήσει αὐτούς, ὅτι κύριος κυρίων ἐστὶν καὶ βασιλεὺς βασιλέων, καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ κλητοὶ καὶ ἐκλεκτοὶ καὶ πιστοί.
14
hoûtoi metà tou arnìou polemḗsousin, kai to arnìon nikḗsei autoús, hóti kýrios kyríōn estin kai basileùs basiléōn, kai hoi met’ autoû klētoì kai eklektoì kai pistoí.
Estos pelearán contra el arníon (Cordero), y el Cordero los vencerá, porque Él es Kýrios kyríōn (Señor de señores) y Basileùs basiléōn (Rey de reyes), y los que están con Él son llamados, escogidos y fieles.
καὶ λέγει μοι· τὰ ὕδατα ἃ εἶδες, οὗ ἡ πόρνη κάθηται, λαοὶ καὶ ὄχλοι εἰσὶν καὶ ἔθνη καὶ γλῶσσαι.
15
kai légei moi; ta hýdata ha eîdes, hou hē pórnē káthētai, laoì kai óchloi eisin kai éthnē kai glō̂ssai.
Las hýdata (aguas) que viste, donde se sienta la pórnē (ramera), son pueblos, multitudes, naciones y lenguas.
καὶ τὰ δέκα κέρατα ἃ εἶδες καὶ τὸ θηρίον, οὗτοι μισήσουσιν τὴν πόρνην, καὶ ἠρημωμένην ποιήσουσιν αὐτὴν καὶ γυμνήν, καὶ τὰς σάρκας αὐτῆς φάγονται, καὶ αὐτὴν κατακαύσουσιν ἐν πυρί.
16
kai ta déka kérata ha eîdes kai to thēríon, hoûtoi misḗsousin tēn pórnēn, kai ērēmōménēn poiḗsousin autēn kai gymnḗn, kai tas sárkas autēs phágontai, kai autēn katakaúsousin en pyrí.
Los diez kérata (cuernos) y la thēríon (bestia) odiarán a la ramera, la dejarán desolada y desnuda, devorarán sus carnes y la quemarán con pýr (fuego).
ὁ γὰρ θεὸς ἔδωκεν εἰς τὰς καρδίας αὐτῶν ποιῆσαι τὴν γνώμην αὐτοῦ, καὶ ποιῆσαι μίαν γνώμην, καὶ δοῦναι τὴν βασιλείαν αὐτῶν τῷ θηρίῳ, ἄχρι τελεσθήσονται οἱ λόγοι τοῦ θεοῦ.
17
ho gar Theòs édōken eis tas kardías autō̂n poiēsai tēn gnṓmēn autoû, kai poiēsai mían gnṓmēn, kai doûnai tēn basileían autō̂n tō̂ thēríō, áchri telesthḗsontai hoi lógoi tou Theoû.
Porque Theós (Dios) puso en sus corazones cumplir Su propósito, tener un mismo gnṓmē (designio), y entregar su reino a la bestia, hasta que se cumplan los lógoi (palabras) de Dios.
καὶ ἡ γυνὴ ἣν εἶδες ἐστὶν ἡ πόλις ἡ μεγάλη, ἡ ἔχουσα βασιλείαν ἐπὶ τῶν βασιλέων τῆς γῆς.
18
kai hē gynḕ hēn eîdes estin hē pólis hē megálē, hē échousa basileían epì tō̂n basiléōn tēs gēs.
Y la gynḗ (mujer) que viste es la gran pólis (ciudad), la que tiene dominio real sobre los reyes de la tierra.
Resumen
Juan contempla a la pórnē (ramera) sentada sobre muchas hýdata (aguas), símbolo de pueblos y naciones, asociada con la thēríon (bestia) escarlata llena de nombres blasfemos.
La mujer representa un sistema religioso–político corrupto, embriagado con la sangre de los santos. La bestia, junto con siete reyes y diez cuernos, describe poderes terrenales que se oponen al arníon (Cordero).
Aunque las naciones se unan contra Él, el Cordero vence como Kýrios kyríōn (Señor de señores) y Basileùs basiléōn (Rey de reyes). Finalmente, la misma bestia y los reyes destruyen a la ramera, cumpliéndose el propósito soberano de Dios.